Kévés György és munkatársai: Földvári Éva és Kovács András építészek tervezték és generálkivitelezték az Orczy Fórum városközpontot: 16 milliárd forint, 64 ezer nm beépített területet. Az Ybl-díjas, Kossuth-díjas, Príma-díjas, Magyar Művészet-díjas építész markáns véleményét nem rejti véka alá: az építőipar velejéig korrupt. Az Építész Kamara be is perelte. Szerinte a külföldiek felvásárolták az üres telkeket, bespájzoltak, és most egyelőre hagyják parlagon heverni. A tervtanácsokat is megszüntetné. Az önkormányzatok gyengék és tehetetlenek.

– Önök a VIII. kerület egyik lerobbant negyedében 15 év alatt megvalósították az Orczy Fórum Városközpontot. Idén elnyerték a legnagyobb nemzetközi ingatlanszakértői szövetség, a FIABCI építészeti díját, a Prix d'Excellence-t. Mégis mintha agyon lenne hallgatva. Arrafelé nem korzóznak a városvezetők sem. Mi ennek az oka?

– Olyan építész vagyok, aki a tervezéstől egészen a generálkivitelezésig irányítok egy projektet: tervek, banki finanszírozás, kivitelezés, és végül üzemeltetés. Ezért kilógok az építésztársadalomból. Bármilyen hihetetlenül hangzik is, az általam is finanszírozott és az építészeket szolgálni hívatott Építész Kamara be is perelt, mert azt nyilatkoztam egy interjúban, hogy a magyar építőipar korrupt. Pedig ez nyilvánvaló ugye!

Mikor 1959-ben diplomáztam a Műegyetemen, elhatároztam, hogy én a szó klasszikus értelmében leszek építész. Ez a fajta munkamódszer korábban a 19. században az első világháború végéig jellemző volt a magyar építészetre, hiszen a nagy egyéniségek, így Ybl, Hauszmann, Steindl és neves kortársaik az építkezéseket le is bonyolították.

Aztán a 20. században nagy váltásra került sor, az építészek kiestek ebből a komplex szerepkörből, felnőtt egy gazdag építési vállalkozó réteg, akik elvitték az építkezések igazi hozamát. Köztük említhetjük id. Dávid Jánost vagy Zorg Antalt, aki Horthy kártyapartnere is volt. Így az igazi építész zsenik – mint Molnár Farkas, Rimanóczy Gyula, Nyíri-Lauber – már nem válhattak a kor meghatározó egyéniségeivé. Valójában az I. világháború utáni építés igazi hasznát az alkotásban másodrangú szerepet játszó kivitelezők szerezték meg.

Kévés György

– És ma mi a helyzet?

– Ez a folyamat sajnos a mai napig tart, mert a ma kiválóságai is másodhegedűsök az építészeti alkotás folyamatában. Ma egy projekt összköltségvetéséből az úgynevezett „beruházó” 10-15 %-ot kap, abból az építész tervező díja 1-2 %. Azt hiszem, ez a helyzet elfogadhatatlan. Én már a 60-as években elhatároztam, hogy a régi nagyok munkamódszerét követem. A Kádár-rendszerben magánmunkákat vállaltam, akkor maximum 32 lakásos társasházig lehetett privát építeni. Az Ybl-díjat is 1973-ban – abban az időben valójában egyedülállóan – magánépítész tevékenységemért kaptam.

– Ebből még nem következik az ön munkásságának elhallgatása.

– Irigyek az emberek. Én a műegyetemi oktatást is hibáztatom a mai állapotokért. Olyan képzést nyújt, hogy a ma végzős hallgatók nem tudnak megvalósítani egy komplex projektet. Dizájnereket nevelnek.

– A multik megjelenésével az építész még inkább egy fogaskerék lesz a rendszerben.

– Ezt csak úgy lehet kivédeni, hogy az építész maga kinéz egy üres telket, megtervezi a projektet, megépíti és értékesíti is. Ez minden további nélkül lehetséges, ha az építésznek megvan az a komplex tudása, amivel ezt végre is tudja hajtani, valamint ha hitelt tud felvenni és vissza is képes fizetni. A hitelfelvételre nemcsak az ún. „beruházó” képes. Mi sem a saját pénzünkből építkeztünk. Bár nekem egyetlen magyar bank sem adott hitelt az elmúlt 20 évben. Az Orczy projektet is osztrák bank finanszírozta. Az önkormányzat sem segített a projekt megvalósításában. Mondtam is a társaimnak: nyugodtan alakíthatnánk egy 8/A kerületet, felkérhetnék egy lakót, hogy vállalja el a polgármesterséget. Csécsei polgármester úr kétszer ha volt itt az eltelt 20 év alatt.

– Egy építészmérnöknek nem kötelessége, hogy menedzserré váljon.

– De akkor nem szabad panaszkodni. Az önkormányzatok eladják még a maradék telkeket is. A magyar építész nemsokára teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerül. A VIII. kerületben például gyakorlatilag eladták az összes telket. Régen az „átkosban” bementem a tanácsba, átnéztem az üres telkek adatbázisát, és választottam egyet. Ma ilyen nincsen, mindent külföldi cégek vásároltak fel. Régebben még az indulásnál engem is hívtak a VIII. kerületi Corvin-Szigony projekthez, de én nem mentem, mert nem volt egészen tiszta ott valami az induláskor.

– Végül is mindegy, hogy külföldi vagy magyar a tulajdonos, ha minőségi építkezés folyik az adott telken.

– Végül is ez igaz, de gondoljunk arra, hogy zömében külföldi befektetőt a minőség – a magyar építészet jövője – nem érdekli, csak a pillanatnyi haszon. Ennek ellenére ők egymás után kapták a kedvezményeket, sokszor a hitelhez önrész sem kellett. Tudomásom van arról, hogy sokan nem is fizették vissza a kölcsönt, de ez a bankok baja. Nekünk mindig produkálni kellett a 25-30 % önrészt. A magyar kormányok az elmúlt 21 évben sohasem támogatták a magyar kisvállalkozókat. Ezek az ígéretek a mindenkori választások előtt, mint „mézesmadzag” hangzottak csak el.

– De a befektető csak követi a saját logikáját. Viszont az önkormányzat teremti meg a feltételeket, és adja el a telkeket, mert folyamatosan forráshiányos, nem tud ellenállni, illetve több helyen bizonyítottan korrupt. Aztán hiába ültetik le a polgármestert, a foghíjakat már betömték a selejttel.

– Ez az állapot az egész fővárosra jellemző. Sok telket ismerek, amelyeket eladtak, de a vevők – a főként külföldi, sokszor külföldi „off-shore” cégek – csak bespájzolták, mert ők sem tudják azonnal beépíteni a telkeket, lásd Fradi pálya. Ráadásul most az ingatlanpiac is válságban van.

– Mi a megoldás?

– Úgy lehet kijönni ebből a zsákutcából – most már persze nagyon nehéz lesz, – hogy felszólítják a telek tulajdonosokat, hogy záros határidőn belül kezdjék el az építkezést, vagy vásárolják vissza a telkeket az önkormányzatok. Mi 4 évvel ezelőtt megalakítottuk az ÉMKE-t, azaz az Építészek, Mérnökök, Képzőművészek szakmai egyesületét. Céljaink között szerepel többek között, hogy szüntessék meg a tervtanácsokat, amelyek a korrupció melegágyai.

Egyébként is milyen alapon határozza meg valaki, mondjuk a „Tervtanács”, hogy mi a szép. Nem vagyok híve a kötelező kamarai rendszernek sem, hiszen ahogy annak idején a céhrendszer is korrumpálódott, a kamara is saját barátait küldi a zsűrikbe, – címeim, teljesítményem, kitüntetéseim ellenére – 25 éve nem jelöltek zsűri tagnak! Elgondolkodtató ugyebár, de nem csak én vagyok így, sorolhatnék néhány más kollégát is. Sajnos az egész építőipar korrupt. A nagy cégek finanszírozzák a pártokat. Különben honnan szereznék a pénzt? Ha a cégek megkapják a több milliárdos állami megrendelést, le kell adni a százalékot, különben miért van mindennek háromszoros ára???

– Ön szerint korszerű építészetre lenne szükség, miközben az Orczy Fórumra nem jellemző a high-tech.

– A korszerű építészet lehet high-tech is, de hagyományos építőanyagból épített ház is. Nem biztos, hogy egy szegény ország megengedheti magának a higt-tech-et. Mára már klasszikussá vált példa: Virág Csaba barátom tervezte a Kálvin téri irodaházakat. A dekonstruktivista magyar high-tech-et akarta megvalósítani, szép terv volt, de kiderült, hogy az osztrák banknak nem szándéka, hogy itt Budapesten szuperminőséget produkáljon. Ide ez is jó lesz – legyintettek Bécsben. Gyenge minőségű köpenyfalakat kellett beépíteni, és most az építész tervezőt sárba tapossa a média.

Ezért fontos, hogy az építész vállalkozó is legyen, és érezze a dolgok súlyát. Villont idézve: „nyakamon érzem, hogy seggem mily nehéz.” Ha nem tudom azt, hogy mi mennyibe kerül, és hogyan hat megépítve, akkor lehet rajzolgatni a végtelenségig, de nem tudom befolyásolni a dolgokat. De mi lesz 20 év múlva? Sokan még be sem vallják, szégyellik, hogy az adott épületet valamikor ők tervezték. Korszerűnek kell lenni, de az legyen 20 év múlva is, maradjon az épület büszkén vállalható műalkotás az építész számára.

– Máshol hogy működik ez?

– Pár éve többször is jártam Kínában. Hatalmas beruházások zajlanak. Az építész mögött áll egy tőkeerős bank, és ők együtt néznek körül a kínai piacon. Bármelyik telket meg lehet vásárolni, aztán összeállhatsz egy kínai kivitelezővel, csak hozni kell a pénzt hozzá. Körül is néztem a magyarországi bankpiacon, de hát ők nem elég tőkeerősek. Tiencsinben terveztünk egy vadonatúj Liszt Ferenc zeneakadémiát, az egyetemi negyedben akarták megépíteni. A magyar zenének nagy ott a respektje, hiszen Japánban már letettünk az asztalra egyet s mást. Nekem kellett volna megszervezni a projektet, a budapesti zeneakadémia tanári karát kellett volna kivinni egy rövid időre szakmai támaszként. Csak aztán itthon betartottak egyesek, sóhajtoztak stb., ahogy ez nálunk ma is szokás!

– Tipikus magyar bukta.

– Az első világháborút követően vált amatőrré Magyarország. Ráadásul óriási hátrányunk is van: a kommunizmus kulturális utóhatásai és az itt maradt személyi állomány!

– Lengyelországban és Csehországban is volt kommunizmus.

– Lengyelország nagy ország, a csehek meg ügyesen haladnak nyugat felé, olyanok szeretnének lenni, mint Ausztria. Földrajzilag is adott a lehetőség, hogy leszakadjanak Kelet-Európától. Mert – ne felejtsük el – az a bizonyos határ, amit meghúztak a második világháborút követően Potsdamban, az ma is fennáll!

(forrás: ingatlanmagazin.com)